A COVID 19 vírus akaratlanul költözött be a mindennapjainkba. Ma még talán fel sem fogjuk, hogy mekkora változásokat hoz majd életünkbe ez a veszély, felrúgva a megszokott rutint, átírva terveket, szokásokat egy olyan világban, ahol eddig úgy éreztük, hogy talán sérthetetlenek vagyunk. Szekszárdi hölgyeket kérdeztünk arról, hogy ők hogyan élik meg most a mindennapokat. Riportalanyaink őszintén, néha humorral vagy szomorúsággal átszőve válaszolták meg a kérdéseket. Akadtak közülük olyanok is, akik a válaszaikban még az öniróniától sem tartózkodtak. Mindenki máshogy éli meg ezt a helyzetet, és ez így természetes. Mindannyian vigyázzunk egymásra!

Anita! Hogyan tudtál alkalmazkodni a „maradj otthon” felhíváshoz? 

A veszélyhelyzet kihirdetése után, az első intézkedések között szerepelt többek között az egyetemek átállása a digitális oktatásra. Fanni lányom, egy nemzetközi egyetem hallgatója. Most ő is, és kedvese is nálam lakik. Most így, hárman vészeljük át ezt az időszakot. Mindannyian úgy éljük meg ezt a helyzetet, mintha Karácsony lenne. Együtt vagyunk és ez nagyon jó. A cégeim irányításában korábban is nagy segítségemre volt az internet, a távmunka számomra egyáltalán nem új keletű dolog. Eddig is nagyrészt így irányítottam a munkafolyamatokat, ennek köszönhetem, hogy a szenvedélyemmé vált külföldi utazásokat munka mellett is meg tudtam valósítani. A munkatársaim jelenleg is országszerte dolgoznak. Ezzel kapcsolatban minden rendben van. 

Mi az az élelmiszer, amiből a szokásosnál is többet raktároztál el a háztartásban? 

Egyáltalán nem halmoztam fel most semmit, 1-2 kiló liszttel vettem többet a szokásosnál, valamennyi üdítőt és pár doboz tartós tejet vásároltam a szokásos dolgokon felül. A felhalmozás helyett, mi most inkább feléljük a készleteket. A háztartásomat eddig úgy vezettem, hogy soha nem vártam meg, hogy valami elfogyjon, mindig mindenből volt itthon tartalék is. Ha éjjel kettőkor megkívánnék egy borsófőzeléket, akkor ahhoz legyen minden, én ilyen vagyok. Az utazásaim során mindig hoztam haza valami gasztro különlegességet, ezért elég érdekes dolgokat találtunk a kamrában. A napokban például, a még Mexikóban vásárolt csokoládéval készített csirke került elő, és rengeteg, akár 8-10 éves palackozott bor. A fagyasztóm és a spájz tehát dugig van élelemmel, és bevallom, örömmel könnyítek most a felhalmozott készleten.

Milyen dolgot vásároltál, amiről soha nem gondoltad volna, hogy valaha is szükségesnek fogod érezni a beszerzését?

Tudod, én olyan vagyok, mint egy kis hangya, mindenből tartalékolok, ami a háztartásban szükséges fogyó eszköz. Ha mégis ki kéne emelni egy dolgot, az az élesztő. Nem a felvásárlási láz miatti pánik miatt volt fontos a beszerzés, hanem azért, hogyha majd bekövetkezik az az időszak, amikor már a pékségig sem akarok kimozdulni otthonról, akkor használni tudjam. Nem is gondoltam, hogy a három hétig tartó élesztő expedícióm után ennyire fogok örülni annak, hogy végre hozzájutok, korábban ugyanis mindig kidobáltam a maradékot. 

Mi volt a legkiborítóbb, legképtelenebb vagy legviccesebb dolog, ami megtörtént veled a jelenlegi helyzetben?

Már a járvány kezdetén érzékelhető volt, hogy sok ember szeretett volna maszkhoz jutni. Éppen Budapesten voltam, amikor találtam egy helyet, ahol maszkot árultak. Természetesen segíteni szerettem volna ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak, és egy gyors körbekérdezés után, rengetegen jeleztek vissza, hogy szeretnének ezekből a maszkokból. Mikor sorra kerültem, szembesültem a ténnyel, hogy limitálták a megvásárolható mennyiséget, és összesen tíz darabot vehettem. Őszinte leszek, sokkolt az a felismerés, hogy van előttem áru, van pénzem, de nem vehetem meg azt és annyit, amennyit szeretnék. Félre ne értse senki, nem magam miatt lettem dühös, hanem amiatt, hogy nem tudok segíteni másoknak. Természetesen tudom, hogy miért szükségesek bizonyos korlátozások, ezért kívülről nézve magamat, megdöbbentett a saját reakcióm. Egy idős bácsi is láthatta ezt, mert felajánlotta a saját megvásárolható részét. Nagyon elérzékenyültem ettől, még el is pityeredtem. 

Észrevetted-e magadon, hogy sokkal jobban beosztod a dolgokat, vagy bízol abban, hogy nagyjából minden kapható lesz a boltokban, ezért nem változtatsz a szokásaidon egyelőre, és egyáltalán hogyan oldjátok meg a készlet feltöltést?

Én járok az üzletekbe, és igyekszem minél jobban elnyújtani azt az időt, amíg újra vásárlásra kényszerülök, mert fontos számomra, hogy betartsam azokat az ajánlásokat, amik a vírus elleni védekezést segítik. Egyáltalán nem tartok attól, hogy az élelmiszer ellátás nem lesz folyamatos. Ennek ellenére jobban beosztom most a dolgokat, nem főzők a szükségesnél több fogást, ahogy eddig szoktam, ugyanis nem szeretnék pazarolni. Feladtuk ezért a hétvégi nagy lakomákat, és inkább praktikusan állítom össze a menüsort. Valamint, ahogy említettem a fagyasztóban is vannak finomságok, a töltött káposztát már kivettük, és elég jól igazodott a karácsonyi fílinghez a hóeséses napokon. Pozitívumként élem meg a mostani, beosztóbb életvitelt.

Van-e olyan dolog, ami ebben a helyzetben döbbentet rá arra, hogy valójában szükségtelen az életedhez. Mi élvez most prioritást, és hozott e valami új, eddig meg nem tapasztalt érzést, az életedbe ez a válság?

Számomra nagyon sok új megtapasztalást hozott ez a helyzet. Szerintem velem együtt sokan ráébredtek arra, hogy a pénz felhalmozás nem véd meg mindentől.  Valakinek kaviár, valakinek konzerv jut most a saját karanténjában, de az egészsége most mindenkinek veszélyben van, és pénz ide vagy oda, egyetlen közös fegyverünk van a láthatatlan ellenséggel szemben, mégpedig az, ha egy kicsit most bezárkózunk. Én ezt a bezárt helyzetet igyekszem átfordítani a befelé figyelésre, a családra és egymásra való odafigyelésre. Közelebb kell kerülnünk a természethez. Elég csak a kínai kislány történetére gondolni, amiben elmesélte, hogy most látta először a kék az égboltot. A gyárak és az autók leállása miatt ugyanis nagymértékben csökkent a szmog.  Fontos lesz, hogy ha ez az egész elmúlik, ne felejtsük el hamar, hogy tudtuk máshogy is csinálni. Nagy szüksége van erre a bolygónknak.

Nagy hiány volt az élesztő a boltokban. Ha te is többet vettél, valójában milyen ételhez használod?  Van egyáltalán otthon élesztőd?

Igen, van itthon valamennyi élesztőm, és már jó ideje terveztem, hogy egyszer saját kenyeret sütök majd. Most talán eljött az ideje. Természetesen egyéb kelt tésztákhoz is fogom használni.

Ki vagy mi hiányzik a legjobban most neked?

Az életem eddig arról szólt, hogy gondoltam egyet, repülőre ültem és csodás utazás élményekkel töltekeztem testileg, lelkileg. Nincs egy olyan pont a világon, ahová most el lehetne menni, és ezt nagyon nehezen élem meg, mivel óriási bennem a szabadság iránti vágy. Ezzel küzdök magamban, de tudom kezelni ezt a szituációt.

Rengeteg internetes kezdeményezés indult mostanában, ami a közösségi kikapcsolódás élményének hiányát hivatott pótolni. Számtalan facebook csoport és online összefogás is létrejött jött a mostani helyzet kapcsán. Több idő jut most az internetes terek böngészésére is. Te milyen kikapcsolódási formát részesítesz előnyben?

Ez nagyon jó kérdés, mert teljesen máshogy alakult minden, mint amire készültem. Előfizettem egy népszerű filmes csatornára, vásároltam könyveket, és azt gondoltam, rendezni tudom végre a ruhatáramat is. Aztán megláttam egy segítségkérő felhívást, aminek az lett a vége, hogy szerveztem egy internetes karitatív csoportot, aminek már több mint 3.300 tagja van. Az adományokat és felajánlásokat gyűjtő csoport, az emberek jóságának köszönhetően rengeteg feladatot adott, és így természetes volt, hogy sutba dobom a gardróbrendezést és minden mást. Rájöttem, hogy ez most az én utam. Nagyon sok helyen elkél a segítség és azt látom, hogy rengeteg jó ember van, aki segíteni akar. Ezért most ahol csak tudom, azt hirdetem, hogy legyenek szívesek kérni, mert az emberek adni szeretnének!

Ahogy nekem is, sokunknak kell egy ügy, hinni és tenni akarás, ezekben a bizonytalan időkben.

Mit alkalmazol magadra és környezetedre nézve a vírus elleni védekezéshez ajánlottakból?

Hogy ne veszélyeztessek másokat, maszkot viselek, ez nekem is ad némi biztonságérzetet. Mióta óriási mennyiségű adományt kell rendszereznünk és megmozgatnunk naponta, azóta kesztyűt is használok. Az autóban és a táskámban is van kézfertőtlenítő, és meg sem tudom mondani, hogy mikor mostam utoljára ennyiszer kezet. 

Köszönjük a gondolataidat Anita! Vigyázzatok magatokra!