A kiállítást Baky Péter festőművész nyitotta meg, az ő nyitóbeszédéből idézünk:
„Emberi sorsok, érzelmek, történések, a mindennapjaink jelennek meg előttünk, bemutatva nekünk, hogy hogyan váltunk részeivé ennek a világegyetemnek, ennek a világegyetemből leszakított szeletnek, amit Endre formál, ami Endre saját élete is! Azon történéseknek, amiknek Endre is részese lehetett akár ténylegesen, akár virtuálisan, akárcsak álmában, vagy lélekben, vagy képzeletben. Művészetének kiemelkedő része, origója, maga a téma, az a történés, amit átszűr, amiből kiemel, amit vagy pianóban, vagy krescsendóban szólaltat meg, amit ábrázol! Az eredmény, hogy kénytelen vagy a művei előtt megállni, elgondolkodni, ebben a rohanó világban perceket szánni az átélésre a megértésre! Ez a pár perc rengeteg idő, pláne, ha arra gondolunk, hogy ha ezt a jelenetet az utcán látjuk, hogyan, mily rövid idő alatt lépünk el mellőle!…
…A falakon pedig a természetnek, a natúrának egy fura, másfajta megfogalmazása, egy sajátos technikával való ábrázolás, egy természetes, de a természettől elragadott, viszont „eredeti”matériájában megtartott anyagra festett művek! Lám milyen egyszerűnek is tűnik, hiszen a csiszolt fa erezetében, szinte készen ott vannak a zalai dombok lágy ívei, a felhők játéka, a fák, bokrok változatos taktusa, a Magyar táj káprázata, csendes melankóliája, viruló, bizarr tobzódása! Ez Josef Hasenöhrl festészete, művészete, egy darab Magyarország is, egy Bajor festő szemével, lelkével, talentumával, intellektusával. Más úton, mint Endre, (talán erre is utal a cím), jutott el a művésszé váláshoz, autodidaktaként kezdve a profi státuszú művész helyzetébe, s ez esetben ez a helyzet nem megkérdőjelezhető!”
A kiállítás április 19-ig tekinthető meg, a Vármegyeházán.
Nincs hozzászólási lehetőség a bejegyzésnél.