Szerkesztőségünk egy népszerű közösségi oldalon terjedő felhívásból értesült arról, hogy Halász Gábor ökölvívó bajnok a búcsú mérkőzésére készül. A viadalt az immár a tizedik jubileumra készülő Küzdősport Gálán szeretné megvalósítani. A felhívás azonban egy szomorú helyzetre is rávilágít. A Gála megrendezését súlyos anyagi forrás hiány nehezíti, jelenleg reménytelennek tűnik az esemény megvalósulása, és ezáltal az is kétségessé vált, hogy Gábor méltó módon búcsúzhat majd a szekszárdi közönségétől. Ennek apropóján invitáltuk egy beszélgetésre a korábban nagy sport sikereket elérő Halász Gábort. Múlt, jelen. Jövő?

Gábor! Ha ki kellene emelni egy mérkőzést, ami számodra a legkülönlegesebb, melyik lenne az?

Voltak különböző korszakok a pályafutásom alatt, mindegyiknek meg volt a maga szépsége és tanulsága. Amire viszont biztosan meleg szívvel gondolok, azok a Tartsay utcai edzőteremben eltöltött idők, a kezdetek. Gál Miki bácsi volt az edző. Később itt fedezett fel Rácz György, aki a 2005-ben bekövetkezett haláláig volt a nevelőedzőm, menedzserem és mentorom is. Szép sikereket értem el azokban az időkben a serdülő bajnokságokon. Az első döntős megmérettetés után, ahol nem én nyertem, rengeteg bíztatást kaptam. Egyértelművé vált, hogy ez az én utam. A második alkalommal sikerült elhoznom a serdülő bajnok címet a PSE színeiben, ami akkor a legerősebb szakosztály volt az országban. Ezzel egy időben Gyuri bácsi megkezdte itthon lefektetni a profi boksz bajnokságok alapjait.  Elsőként működött közre profi bunyósokkal, külföldi menedzserekkel. 

Ekkor kerültél az Universal-hoz. Ez a lehetőség keveseknek adatott meg Magyarországon. Milyen érzésekkel tekintesz vissza erre az időszakra?

19 éves voltam, felnőtt kategóriába léphettem. Gyuri bácsi, és fia Rácz Félix ajánlotta fel a lehetőségét annak, hogy a profi ökölvívásban is megmérettessem magam. Abban állapodtunk meg, felépítenek a mérkőzésekre, vigyázzák a pályafutásomat. Meg is lepődtem, hogy a második alkalommal bedobtak a mélyvízbe egy svájci mérkőzésen, ahol pontozással kikaptam.  Ezután változó eredményeket hoztam. Talán túl fiatalon csöppentem ebbe a közegbe, hiányoztak az alapok.

Ma már változtatnál a múltban hozott döntéseiden? 

Talán igen. Lehet, hogy ha amatőrként végigjárom a ranglétrát, máshogy alakul.  

Ha jól értem, megbántad, hogy az akkori nagy lehetőségekkel kecsegtető ajánlatot elfogadtad.

Inkább úgy fogalmaznék, a mai tapasztalataimmal akkor máshogy döntöttem volna. Vissza térve azonban korábbi kérdésedre, pont ebben az időszakban volt egy emlékezetes mérkőzésem Krzysztof Wlodarczyk ökölvívó bajnokkal, aki akkor nagy sztárnak számított a lengyel ökölvívásban. Szoros volt a küzdelem, de egy sérülés miatt a bírók leléptettek. Ezen a mérkőzésen sokan felfigyeltek rám, és ennek köszönhettem, hogy a meccset követő időszakban egy levegőt szívhattam Kovács Istvánnal, Erdei Zsolttal és Vitalij Klicsko-val az Univerzum edzőtermeiben. 

Szekszárdon születtél, ma is itt élsz két gyermekeddel és a feleségeddel. Nem csábítottak el más városokba a sikerek?

Ha mondhatom így, lokálpatriótának érzem magam, és miután kissé magamra maradtam a pályámon, kötelességemnek éreztem, hogy folytassam a Gyuri bácsi által megkezdett munkát, és ezt teszem ma is. 30-40 fiatalt edzünk, terelgetünk az egyesületben.

A küzdősport gálák szervezéséből is kivetted a részed minden évben. Az idei lenne a tizedik. Hol tart a dolog?

Sajnos, mint minden évben, komoly anyagi gondokkal küzdünk. Szorít az idő, és szinte reménytelen a helyzet. Sok tárgyi felajánlást már kaptunk, és hálásan fogadunk mindent, de sajnos pénz nélkül lehetetlen megrendezni egy ilyen gálát. Szeretnénk egy nívós cím mérkőzést is rendezni, külföldi sportolókat meghívni, egyszóval minél vonzóbbá tenni az eseményt a küzdősportok szerelmeseinek.

Szomorú ezt hallani, hiszen mind a kilenc gála nagy nézőszámmal futott, említetted volt olyan év, hogy rekordot döntöttetek a Sportcsarnokban.

Ez így igaz. Úgy vettük észre, hogy a szekszárdiaknak tetszik ez a dolog, és ami talán még fontosabb, hogy egy ilyen esemény után sokan jelentkeznek hozzánk, és kezdik meg az edzéseket nálunk. Nagy számban jönnek hátrányos helyzetű fiatalok. Ha kellett cipőt adtunk a gyermeknek, amiben edzeni és iskolába tudott járni, mert csak egy pár lyukas lábbelije volt. Az edzőtermen kívül is figyelünk rájuk, ha fontos vizsga vagy dolgozat előtt állnak, arra bíztatjuk őket, előbb az iskolában teljesítsenek, utána az edzésen. Sok fiatalnak szinte a második családja mi vagyunk. A napokban találkoztam egy régi növendékünkkel, elmesélte milyen jó irányt vett az élete a sport által. Ma már dolgozik, sikeres ember lett. 

Nagyon szép küldetés, és hogy mindezt társadalmi munkában végzed, elismerésre méltó.

Köszönöm. Ezt életben tartani fontos felelősség is számunkra. Tesszük, amíg bírjuk, még ha néha keservesen nehéz is. Az utánpótlás képzést természetesen akkor is folytatjuk majd, ha a gálát végül nem sikerül megtartani.

Az esemény megrendezésével kapcsolatban kihez, kikhez fordultál segítségért?

Elsősorban cégekhez, vállalkozókhoz, és egy szekszárdi egyesülethez, aki segít felkarolni a támogatók megnyerésének ügyét. Minden segítség jól jön.

Nagyon szorítunk neked Gábor! Reméljük, hogy rajtunk keresztül a hívószavaid eljutnak a megfelelő helyekre!

Köszönjük a beszélgetést!

Én is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! Remélem, hogy sikerül majd méltó módon elbúcsúznom a szekszárdi közönségemtől ezen a gálán, akiktől annyi szeretetet és bíztatást kaptam!