Orbán Attila 1973-ban született az erdélyi Brassóban. Gyermekkorát Apácán – Apáczai Csere János szülőfalujában – töltötte, majd Brassóban érettségizett, ahol a magyar és a román nyelv mellett, angolul, németül és latinul is tanult. Lelkipásztori diplomát Kolozsváron, Nagyszebenben és Hermannsburgban szerzett, s emellett szociológiát, filozófiát, pszichológiát és politológiát is tanult. Tíz év lelkészi, tanári, újságírói és politikusi tevékenység után, családjával Afrikába költözött, ahol a testközelből tapasztalhatta meg a zulu őslakosság keresztény ébredését, és tanulmányozhatta az afrikai keresztény közösségépítés folyamatát. 

Afrikában hallott először Szárazdról, ahol öt évig volt polgármester, jelenleg a Tolna Megyei Közgyűlés alelnöke. Feleségével, Orbán Krisztinával öt gyermeküket nevelik szeretetben. 

Alelnök úr! Nem egy átlagos történet, hogy valaki családostul Afrikába költözik, de talán az még izgalmasabb, hogy onnan milyen út vezetett Szárazdig. Mesélne erről?

Az Afrikai kontinensre annak idején azzal a nyitottsággal érkeztünk, hogy majdan, ha úgy érezzük, hogy az a mi helyünk, akár végleg le is telepedünk ott. Az afrikai misszionáriusok német származásúak voltak. Szárazd és környéke pedig sváb települések voltak, és sokan az ott élők közül Németországba kerültek a háborús kitelepítések idején. A német misszionáriusok és a Szárazdról elszármazottak valahol „út közben” összetalálkoztak, és kifejezték abbéli óhajukat, hogy azt a fajta lelkiséget, ami a két világháború közötti időszakban jellemezte a szárazdi életet, meg kellene újítani.Érdekes, de Szárazdról először egy német származású, már afrikai születésű ember mesélt nekem.Megkérdezték tőlem, hogy vállalnám-e ezt a missziót, ha majd egyszer visszatérek Európába. 

Miért gondolta úgy akkoriban, hogy életének következő állomásául Magyarországot választja?

Egy idő után teljesen világossá vált számomra, hogy Dél-Afrikában sokkal intenzívebb a lelki élet, mint Európában. Úgy éreztem, nem várhatom el, hogy egy másik kontinensről jöjjenek ide véghez vinni ezt a küldetést. Valami azt súgta, hogy ezt nekem kell megvalósítanom, ez az én feladatom, hiszen én jobban ismerem az itteni kultúrát, a nyelvet, az embereket. 2008-ban ezért Szárazdra költöztünk, és rá egy évre elkezdtük a missziós állomás kiépítését. Szinte a nulláról kezdtük, önkéntes alapon. Az afrikai tapasztalatokból kiindulva a küldetésünk nem csak az itthon megszokott egyházi nevelői tevékenységet jelentette, hanem szociálisan is felkaroltuk az embereket, munkalehetőséget teremtettünk a településen, kerteket műveltünk, igyekeztünk kihasználni a hely adottságait összefogva a lakókkal. Ebben a formában egzisztenciálisan is jobban megragadja az emberek érdeklődését ez a misszió.

Egy közösséget egybekovácsoló folyamatban, aktív résztvevőként természetes, hogy közelebb került az ottani emberekhez. Ez generálta a polgármester választáson való indulását is?

Az biztos, hogy az akkortájt leköszönő polgármester utódja nem volt ismert a faluban. Sokan megállítottak egy számomra meglepő feltevéssel, hogy úgy tudják, én leszek a polgármester. Először csak jólesően megmosolyogtatott a helyzet, de miután annyian kérdezték ezt, úgy gondoltam, hogy a kérdés mögött van egy kívánalom is, – már ami a személyemet illeti, mint jövendőbeli település vezető – ezért 2014-ben elindultam a választásokon. Az, hogy az emberek számítottak rám, be is igazolódott, hiszen nagyarányú különbséggel nyertem meg a választást.

Egy sikeres polgármesteri ciklust hagyott maga mögött, jelenleg pedig a Tolna Megyei Közgyűlés alelnöke. Hogyan történt a váltás?

Megszületett az ötödik gyermekünk, szükségünk lett egy kicsit nagyobb élettérre, és mindent latba vetve úgy döntöttünk, Pakson folytatjuk tovább az életünket.Már a polgármesterségem idejében csatlakoztam a KDNP-hez, Szárazd környékén számos szervezetet hoztunk létre. Részt vettem négy kampányban is, Süli János miniszter úrral is sokat dolgoztunk együtt. Azt gondoltuk, a Fidesz – KDNP szövetség akkor tud még hatékonyabban együttműködni, ha a Megyei Önkormányzatban is fajsúlyos képviseletet vállalunk. Fehérvári Tamás elnök úr engem jelölt az alelnöki posztra, és a jelölésemet, a szavazáson résztvevő képviselők egyhangúlag támogatták. Minden erőmmel igyekezni fogok, hogy rászolgáljak mindannyiuk bizalmára.

A korábbi polgármesteri vagy a mostani alelnöki feladatok okoznak nagyobb kihívást?

Azt szoktam erre mondani, hogy annak idején a falut kellett „megtanulni” és ugyanígy most a megyét kell. Sok tapasztalatot adott a mostani munkámhoz a rendszerek ismerete. Szeretem a körülöttem lévő dolgokat mélyen megismerni, megérteni, és mindig is fontosnak tartottam a tanulást az élet minden területén. Szárazdon minden parcelláról tudtam, melyik kihez-mihez tartozik, és ugyanígy ismerem meg folyamatosan a megyét, annak minden településével, szereplőjével, történésével együtt. Azt vallom, hogy egy iroda ablakából nézve nem végezhető lelkiismeretes társadalmi szerepvállalás. Mindig is fontosnak tartottam azt, hogy a munkámat a „terepen” végezzem, éppen ezért engem az irodában nem is nagyon lehet megtalálni. Ugyanez a közvetlen kapcsolattartás az alappillére a Tolna 109 koncepciónak is, melyet Fehérvári Tamás elnök úrral és Tóth Róberttel álmodtunk meg. Ebben a koncepcióban is hasznosulnak a korábbi tapasztalataim, ugyanis, amikor a települések vezetőihez ellátogatok, pontosan tudom, és értem, hogy milyen gondokkal küzdenek, milyen hasznos célok megvalósításához szükséges a megye segítő jobbja. 

A megye tehát összehangolná a települések fejlesztéseit?

Igen. Példaként említeném a kerékpárút fejlesztéseket, melyek számos településen valósulnak meg napjainkban is a megyében. A Tolna 109 koncepció arra is lehetőséget ad, hogy megismerve az összes település útfejlesztési elképzeléseit, az esetleges ezzel kapcsolatos szükségleteit, az önkormányzat úgy igyekezzen alakítani az igényeket és a lehetőségeket, hogy ezeket az új utakat összekötve minél szélesebb körben érvényesüljön a fejlesztések pozitív hozadéka. Ahogy mondtam, ez csak egy példa a koncepciónk szemléltetésére, ami a települések fejlesztéseinek összehangolását hivatott bemutatni. Minden más területen is jól hasznosítható a tapasztalatcsere, és a folyamatos személyes diskurzus a Tolna megyeiekkel. Mindenki a saját területén lelkiismeretesen dolgozik, legyen az kultúra, sport, vagy a gazdasági szféra szereplői, az ő elképzeléseiket kell nekünk összefésülni, amit csak úgy ismerhetünk meg, ha személyesen is jelen vagyunk a településeken. Ebben az új stratégiában nagyon fontos Szekszárd szerepe, hisz innen indulunk, és ide térünk vissza. Szekszárd, a koncepciónk szíve és a motorja.

Nagy utat járt be az életben, mégis fáradhatatlannak tűnik.

Azt szoktam mondani, Erdélyből jöttem, afrikai kitérővel. Magyarországi életünk kezdete rendkívül nehéz volt. A magyar állampolgárságunk megszerzése előtt, az akkori rendszer nem könnyítette meg az erdélyi magyarok boldogulását. Feleségem éppen várandós volt, és Aradra kellett jártunk orvosi ellátásért. Amikor visszatekintünk azokra az időkre, rácsodálkozunk, hogy csak azért sikerülhetett átvészelni azt az időszakot, mert feleségemmel együtt, gyermeki hittel vállaltuk a feladatot. Csodálatos emlékeink vannak, egyfajta kalandként tekintünk a múltra, soha nem bántunk meg semmit. Remélem, hogy a munkám során a környezetünket úgy tudjuk építeni, hogy a fiatalok megtalálják számításaikat, boldogulni tudjanak, ezáltal jó szívvel maradhassanak a megyében, hogy az őket követő generáció számára tovább építhessék a jövőt.