A COVID 19 vírus akaratlanul költözött be a mindennapjainkba. Ma még talán fel sem fogjuk, hogy mekkora változásokat hoz majd életünkbe ez a veszély, felrúgva a megszokott rutint, átírva terveket, szokásokat egy olyan világban, ahol eddig úgy éreztük, hogy talán sérthetetlenek vagyunk. Szekszárdi hölgyeket kérdeztünk arról, hogy ők hogyan élik meg most a mindennapokat. Riportalanyaink őszintén, néha humorral vagy szomorúsággal átszőve válaszolták meg a kérdéseket. Akadtak közülük olyanok is, akik a válaszaikban még az öniróniától sem tartózkodtak. Mindenki máshogy éli meg ezt a helyzetet, és ez így természetes. Fogadják szeretettel ezt a rovatot, és mindannyian vigyázzunk egymásra! (Made in szerk.)    

Judit! Te hogyan tudtál alkalmazkodni a „maradj otthon” felhíváshoz? 

Nem dolgozom, jelenleg gyesen vagyok, ami most egy picit szerencse a szerencsétlenségben, mivel szolgáltatóként nagyon nehéz helyzetben lennék most. Én itthon vagyok a hat éves és a nyolc hónapos kisfiammal, a férjem pedig minden nap munkába jár. Tulajdonképpen ezt is szerencsének élem meg, belegondolva abba, hogy esetleg hónapokig be leszünk zárva a négy fal közé, elkerülhetetlen lesz néha egy kis csetepaté. Feltételezem, más is érez hasonlóan ebben a kérdésben.

Mi az az élelmiszer, amiből a szokásosnál is többet raktároztál el a háztartásban? 

Mivel mi tanyán élünk, az alapvető élelmiszerekből eddig is spájzoltam, hogy ne kelljen mindenért beszaladni a boltba. Szerencsénk van, mert disznót is tudunk vágni, ezért szalámi és husi van a fagyasztónkban. Liszt és cukor is több van most itthon az átlagosnál. Tápszerből és bébiételekből is igyekeztem hosszabb időre elegendő mennyiséget beszerezni.

Milyen dolgot vásároltál, amiről soha nem gondoltad volna, hogy valaha is szükségesnek fogod érezni a beszerzését?

A krumpli. Édes krumpli. A csuda se gondolta, hogy egyszer ennyi lesz belőle itthon, de mivel a picik nagyon szeretik ezt a zöldséget, hamarjában vettünk belőle tíz kilót. Ott csücsülnek a pincelépcsőn, és minden nap elbotlok a dobozában, amikor megyek le valamiért.

Mi volt a legkiborítóbb, legképtelenebb vagy legviccesebb dolog, ami megtörtént veled a jelenlegi helyzetben?

Sokkolt az óvodabezárásokról szóló hír. Addig is tudtam, hogy baj van, de onnantól fogva élesben is éreztem a saját bőrömön. A kisfiam nagycsoportos, és rettenetesen sajnálom, hogy az ovis évei minden bizonnyal így érnek majd véget. Vérzik miatta picit a szívem. 

Észrevetted-e magadon, hogy sokkal jobban beosztod a dolgokat, vagy bízol abban, hogy nagyjából minden kapható lesz a boltokban, ezért nem változtatsz a szokásaidon egyelőre, és egyáltalán hogyan oldjátok meg a készlet feltöltést?

Pont ma olvastam egy internetes mémet, ami arról szólt, hogy nálatok is az megy-e a boltba, akit a legkevésbé féltetek. Nos, a viccet félretéve nálunk is az megy boltba, jelesül a férjem, nagyjából heti három alkalommal. Persze suttyomban mindig írok fel olyan dolgokat a listára, ami ugyan van még itthon, de szeretnék belőle tartalékot, mivel a férjem ragaszkodik ahhoz, hogy lesz minden bőven a boltokban. Titokban ezért betárazok bizonyos készleteket is.

Van-e olyan dolog, ami ebben a helyzetben döbbentet rá arra, hogy valójában szükségtelen az életedhez. Mi élvez most prioritást, és hozott e valami új, eddig meg nem tapasztalt érzést, az életedbe ez a válság?

Nos, talán fölösleges dolgokat nem tudok említeni a meglévő dolgaim közül, bár pont ma néztem rá a nyaklánc gyűjteményemre, és ki tudja, hogy ezeket mikor viselhetem újra. Arra is ráébresztett ez a helyzet, hogy a legfontosabb dolgok az egészség, a család és a szeretet, amit mindenki iránt érzek, akikkel most nem lehetek napi szinten együtt, mint ahogy két héttel ezelőtt. 

Nagy hiány volt az élesztő a boltokban. Ha te is többet vettél, valójában milyen ételhez használod?  Van egyáltalán otthon élesztőd?

Nekem mindig van itthon minimum 3 darab élesztőm. Most nagyon nehezen jutottam hozzá én is, de végül sikerült beszerezni többet, amit fagyasztva tárolok a későbbi használatig. Sajnos, ahogy a mellékelt ábra mutatja, mármint a fenekem mérete főként, nagyon szeretek sütni, főzni, ez a hobbim. Nagyon leköt és megnyugtat. Amikor ma meghallottam, hogy szabályozzák a kijárást, rögtön nekiálltam dagasztani kiflit, meg borjúkötelet. Mire kész lettem lenyugodtam. Lángost, pék sütiket, kenyeret is sütök, szeretem a kelt tésztákat használni.

Ki vagy mi hiányzik a legjobban most neked? 

A családom. Apa, Anya, a Húgom és a gyerekei, sőt még a sógorom is kezd kicsit hiányozni, de ő csak egy kicsit. Rossz belegondolni abba is, hogy az uzdi keresztszüleimet, és az ott élő családtagokat sem látogathatom meg, pedig kicsi korom óta, csak ott érzem igazán biztonságban magamat. Ha mehetnék, vinném az élesztőimet is páncélszekrényben.

Rengeteg internetes kezdeményezés indult mostanában, ami a közösségi kikapcsolódás élményének hiányát hivatott pótolni. Számtalan facebook csoport és online összefogás is létrejött jött a mostani helyzet kapcsán. Több idő jut most az internetes terek böngészésére is. Te milyen kikapcsolódási formát részesítesz előnyben?

Van egy saját kis főzős csoportom, a kismama nagymama recept csere-bere, ami ezekben a napokban már többről szól, mint a főzésről. Barátságok születnek ott, és kicsit kikapcsolódhat ott az ember. A kisfiammal elkezdtünk tornázni is, egy televíziós csatorna egyik ilyen tornázós műsorát követjük. Nagyon lelkesek vagyunk, szerintünk sokat fogytunk, és már most látszik a testünkön az egy nap óta tartó kemény edzés.

Mit alkalmazol magadra és környezetedre nézve a vírus elleni védekezéshez ajánlottakból?

Mivel három hete ki sem mozdultam, nem tartom itthon szükségesnek a maszk illetve kesztyű használatát. Sokkal többet mosunk kezet, az amúgy is rengeteg kézmosás felett, amihez használunk kézfertőtlenítőt is. Természetesen az otthon maradásom is a védekezés része, ami az egyik legfontosabb.

Judit! Köszönjük a beszélgetést! Vigyázzatok magatokra és egymásra! 

A folytatásban Barsi Edinának és Németh Katának tesszük fel a kérdéseket.