Takler… ez olvasható a könyv elején. Rövid, tömör, lényegre törő. Vitéz Attila a könyv ötletgazdája és kiadója közel egy éve kereste meg a borász famíliát. 

– Volt apropója – mondja – 15 éve választották Takler Ferencet az Év bortermelőjének és közeledik a 70. születésnap. 

Takler Ferenc mosolyogva azt mondta, a bizalma ugyan meg volt, de nem sok esélyt látott arra, hogy egyszer kezébe foghatja a kötetet. Pedig, most már így van.

– Mindent, meg kell örökíteni, valamire jó lesz – mondja a köztiszteletben álló borász, akinek fiai is köszöntötték a vendégeket. András szerint a könyv egyfajta életmű ajándék a család számára, jó érzés fellapozgatni a múltat. 

– Fercsivel ebbe születtünk bele!

A kisebbik Takler, vagyis Feri borászként éli a mindennapjait, nem titkoltan, nem egy beszédes típus. Ennek ellenére a várható borokról adott egy kis ízelítőt, szóba került must és alkoholfok, savak és időjárás. 

Vitéz Attila arra a kérdésre, hogy milyen a Takler család röviden válaszolt: bonyolult. Majd hozzátette egy dolgos, kitartó és összetartó hármasról beszélünk, olyan férfiakról, akik az állandóságot képviselik. Többször kerültek padlóra, de – mint vallják – lehet találni kiutat.

– Minden január 1-én meg kell küzdeni – hangsúlyozza a legidősebb Takler. Meg kell küzdeni a feladatokkal, a vásárlók kegyeiért, az életért. S ez így van rendjén. 

Hittel és alázattal teszik a dolgukat. 

Tallián Hedvig szerkesztőként, Erky-Nagy Tibor tipográfusként segítette a könyv létrejöttét, melyben az önvallomások mellett olyan személyek mondják el véleményeiket, érzéseiket, akik barátként tekintenek az ismert szekszárdi dinasztiára.

Vitéz Attila pedig egy csavaros mondattal zárta a beszélgetést: 

– Ebbe a könyvbe minden tapasztalatomat beletettem, amit a könyvekről, a kiadásról tanított az élet. A csúcson kell abbahagyni…

Szél Móni