Nem várt ezzel ilyen sokat Kuti Imréné. A Nemzeti Művelődési Intézet Megyei Igazgatójaként már volt miről beszélgetni. Most mondjuk azt, inkább emberi oldaláról esett szó. Hiszen a véradáshoz EMBERnek kell lenni.

– Annak idején az egyik tanár nénim jött agitálni a szüleimet, hogy legyenek véradók. Már akkor tudtam, hogy én  az leszek – mondja. 

Az első véradása Györkönyben volt, ahogy emlékszik minden évben egyszer szállt ki a  véradó, Pünkösd hétfőn. S bár nem volt még munkaszüneti nap a TSZ-től a véradók kaptak halat, s vagy 100-150 bográcsban főtt a lé. Amolyan népünnepély volt.

– Nagyon szép élményeim vannak azokról az időkről. S hogy mi jó a véradásban? Elsősorban, hogy tudod, segítesz, másodsorban, míg adhatsz vért, addig te is egészséges vagy. Szívesen állok oda a tűhöz. 

A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége Vöröskeresztes Tevékenységért Kitüntetés ezüst fokozatát adományozta a közelmúltban Kuti Imrénének. Véradó tevékenysége mellett sokat segít abban, hogy minél többen nyújtsák karjukat. Mint mondja, jó érzés, amikor fiatalok csatlakoznak a segítők nagy családjához

– Nemrég megkaptam, az sms-t, hogy a vért felhasználták. Megfogalmazhatatlan érzés, hogy általad valaki esélyt kaphat a gyógyuláshoz. 

„Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni.” (Szepes Mária)

Szél Móni