A vírus miatti korlátozások enyhültek ugyan, de az élet még mindig nem a megszokott menetben zajlik. Rovatunk folytatásában Theodoreán Alexandrával, a KSC Szekszárd csapatkapitányával beszélgettünk. Ali a magánéletéről nem szívesen oszt meg dolgokat nagy nyilvánosság előtt, ezért különösen megtisztelő a Made in Szekszárd számára, hogy ennek ellenére vállalta a felkérést. 

Kedves Ali! Hogyan tudtál alkalmazkodni a „Maradj otthon!” felhíváshoz?

Ezt az időszakot a családommal töltöttem egy Bajához közeli településen. A leálláskor kaptunk egy edzésprogramot, aminek az egyik eleme egy 30 perces futás volt. Ezt úgy oldottam meg, hogy a közeli Petőfi-szigeten futottam le a napi feladatot, és bár a futás nem a kedvenc edzés elemem, nagyon élveztem az órákat, amiket a természetben tölthettem. Ezen kívül pedig tartottam magam az ajánlásokhoz, és leginkább az otthonomban tartózkodtam. 

Vásároltál-e bármit, amiről soha nem gondoltad volna, hogy valaha is szükségesnek fogod érezni a beszerzését?

A válaszom nem lesz túl hétköznapi erre a kérdésre, az történt ugyanis, hogy rendeltem az interneten egy komplett kültéri kosárpalánkot. A szezonban nincs szükségem külön otthoni tréningre a szokásos edzések és meccsek mellett. Most viszont nem volt előre tudható, hogy mennyi ideig kényszerülünk otthonmaradásra, és nem szerettem volna a szenvedélyem űzése nélkül átvészelni ezt a karantén időszakot. Azért azt elárulom, hogy kicsit talán elhamarkodott volt ez a vásárlás, mert amikor megérkezett a palánk, az ablakon kinézve döbbentem rá, hogy nincs is annyi lebetonozott rész az udvarunkon, ahol pattogtatni tudom a labdát. Ettől függetlenül nagyon örülök neki, hogy így döntöttem, mert anyáékat is bevontam a játékba, és igazi kis családi programmá alakult a labda dobálgatás. 

Mi volt a legkiborítóbb vagy legviccesebb dolog, ami megtörtént veled a jelenlegi helyzetben?

Engem az időkorlát bevezetése zavart nagyon, ugyanis a napirendemhez nem igazán igazodtak az idősávok. 7-8 óránál korábban nem nagyon szoktam felkelni reggel, ezért sokszor lecsúsztam a friss pékáruról, mert mire elindultam volna a reggeliért, már bele is csusszantam a kilenc óra utáni sávba. Ezt nehéz volt megszokni, persze azért nem drámáztam túl a helyzetet.

Hozott e valami új, eddig meg nem tapasztalt érzést, az életedbe ez a válság?

Ebben a lecsendesült időszakban jöttem rá, hogy a mindennapi stresszhelyzeteket sokszor magunknak generáljuk. Úgy érzem, hogy a kis apró bosszúságok miatti szituációkat, – amiket talán eddig túlreagáltam – ezentúl higgadtabban kezelem majd, vagy próbálom észre sem venni. Hogy sikerül-e megtartani a pozitív hozzáállásomat, az majd persze csak élesben fog kiderülni, amikor visszatérünk a régi kerékvágásba, és ha nem indul az autó, vagy túl hosszú a sor a pénztárnál, akkor majd mosolyogva konstatálom, hogy ezek a problémák valójában semmiségek.

Apropó autózás! Sokakat kellemetlenül érint, hogy nem utazgathatnak a korlátozások miatt. Mi a véleményed erről?

Köztudott, hogy a klubbal is és a válogatottal is rengeteget utazunk, külföldre és belföldre is egyaránt, olykor kontinenseket is átlépve. Ezt én most teljesen el tudom engedni, és mivel félek egy kicsit a repüléstől, semmiképp sem mondhatom, hogy az utazgatások hiányoznak most a legjobban az életemből. Persze ha arról lenne szó, hogy holnap meccs van a világ egy távoli pontján, azonnal készen állnék az útra.

Ki vagy mi hiányzik a legjobban most neked?

Nagyon hiányoznak a nagyszüleim, akiket a távolmaradásunkkal tudunk megóvni. Természetesen rettenetesen hiányzik a klub, a csapat, a szurkolók, a klub vezetőség, azaz minden a régi megszokott életemből. Hiányzik a személyes kapcsolatok ápolása.
Rengeteg internetes kezdeményezés indult mostanában, ami a közösségi kikapcsolódás hiányát próbálja pótolni. Számtalan Facebook csoport és online összefogás is létrejött jött a mostani helyzet kapcsán. Több idő jut most az internetes terek böngészésére is. Te milyen kikapcsolódási formát részesítesz előnyben ezek közül?

Nagyon klassz dolgoknak tartom ezeket az új kezdeményezéseket, de én amennyire csak lehet, minimalizálom az internet használatát. Sokkal inkább szeretném az időmet most arra fordítani, hogy fejlesszem magamat. Ahogy mondtam, szuper lehetőség például egy online zenei előadás, de én kivárom inkább az élő koncertek idejét. Voltak ebben az időszakban feladatok is, amik az internethez kötődtek.  A klub készített egy helyzetbejelentő videót, amiben természetesen én is részt vettem, és a válogatottnak is küldeni kellett egy felvételt, amin az egyik edzésemet kellett rögzíteni. A csapattársakkal, barátokkal is tartjuk a kapcsolatot az online terekben, de alapvetően nem vagyok nagy „fészbukos” vagy insta felhasználó. Nem szeretek magamról sok dolgot megosztani, csak amennyit a sport miatt megkíván egy adott helyzet, vagy esemény. 

Az egész országban leállt a sportélet. Hogyan élted meg ezt csapatkapitányként?

Azt hiszem elmondható, hogy a csapattársaimat is és engem is fájóan érintett, hogy a bajnoki szezonnak egy csapásra vége lett úgy, hogy nem hirdettek ki bajnokot, sem helyezéseket, és ugye azt sem tudjuk már meg soha, hogy „mi lett volna, ha”. Természetes, hogy egy sportolóban, – csapatban és egyéni szinten is – óriási űrt hagy maga után az a tény, hogy a befektetett munka nem térült meg semmilyen szinten. A csapatunk nemzetközi szereplésével kapcsolatban is van némi bizonytalanság. Ennek ellenére a kapott edzésprogramokkal maximálisan igyekszünk tartani a formánkat, mindenki lelkiismeretesen edz, és bízunk benne, hogy a nyár végére talán letisztul a kép a jövőt illetően.

Ezekben az időkben jó hírnek mondható, hogy ha nem is a megszokott rendben, de folytatódhatnak az edzések. Tudsz erről már konkrétumokat is?

A jövő héttől kezdve valóban visszatérünk végre a csarnokba, de az edzések teljesen máshogy zajlanak majd, mint eddig.  Az egész csapat egyszerre nem lesz a pályán. Felosztva, egy 4 és egy 5 fős csoport fog edzeni felváltva úgy, hogy míg az egyik csapat az erőnléti edzéseket hajtja végre a konditeremben, addig a másik csapat a kosárlabda edzéseket teljesíti a pályán. Minden edzés, szigorúan betartva a szabályokat, pontos menetrend szerint történik majd. Az egyik ilyen újonnan bevezetett szabály, hogy a kosárlabdás edzéseken mindenki csak a saját labdáját használhatja majd. 

Ha pár év múlva megkérdezi majd valaki, hogy számodra volt-e valami pozitív hozadéka ennek a különleges helyzetnek, mit mondasz majd?

Sokkal több minőségi időt tölthettem a családommal ebben az időszakban. Anyukámmal régóta nem jutott ennyi időnk egymásra, és úgy érzem, ez a helyzet lehetőséget adott arra, hogy még jobban megismerjük egymást. Ez olyan ajándék az élettől, amire mindig jó szívvel fogok emlékezni. Rájöttem arra, hogy az élet bizonyos területein lassítanunk kell. Máshogy kell viszonyulnunk a mindennapi gondokhoz, nem túlértékelve azokat. Ami biztos, hogy mindent megteszek majd azért, hogy ebből a helyzetből is a lehető legjobbat hozzam ki, és ezt a csapatunk nevében is elmondhatom.