Tíz szekszárdi nő, tíz kérdés, tíz élethelyzet a koronavírus idején. A COVID 19 vírus akaratlanul költözött be a mindennapjainkba. Ma még talán fel sem fogjuk, hogy mekkora változásokat hoz majd életünkbe ez a veszély, felrúgva a megszokott rutint, átírva terveket, szokásokat egy olyan világban, ahol eddig úgy éreztük, hogy talán sérthetetlenek vagyunk. Szekszárdi hölgyeket kérdeztünk arról, hogy ők hogyan élik meg most a mindennapokat. Riportalanyaink őszintén, néha humorral vagy szomorúsággal átszőve válaszolták meg a kérdéseket. Akadtak közülük olyanok is, akik a válaszaikban még az öniróniától sem tartózkodtak. Mindenki máshogy éli meg ezt a helyzetet, és ez így természetes. 

Rovatunk következő részében Szemesné Peleskei Mária válaszolt kérdéseinkre. Mária egy diszkontáruház-lánc üzletvezető helyetteseként dolgozik, ezért elmesélt pár meghökkentő bolti történetet is.

Kedves Mária! Hogyan tudtál alkalmazkodni a maradj otthon felhíváshoz!

Mivel egy élelmiszer üzletláncban dolgozom, sajnos nekem nem állt módomban otthon maradni. Természetesen a szabadidőmben eleget teszek a felhívásnak. Abból a szempontból hasznos ez az időszak, hogy picit meg tudunk állni, és jobban oda tudunk figyelni egymásra. A veszélyhelyzet kezdetekor ezért nem is értettem, hogy az embertömegek napokig, teli kosarakkal hömpölyögtek az üzletekben. Utólag bevallom, elég ijesztő volt.

Mi az az élelmiszer, amiből a szokásosnál is többet raktároztál el a háztartásban?
Nem igazán volt ilyen dolog, talán 2 csomag zabpehellyel és 2 kg csirkemellel vettem többet annál, mint amennyit szoktam. Szükségtelennek tartottam felhalmozni bármit is.

Milyen dolgokat vásároltál, amiről soha nem gondoltad volna, hogy valaha is szükségesnek fogod érezni a beszerzését?

Általában igyekszem természetes alapanyagú dolgokkal takarítani itthon, de most úgy éreztem a fertőtlenítés miatt hypot is kell vásárolnom, és mivel eleinte ez is hiánycikk volt, a kereskedelmi kapcsolataimat kihasználva kellett megküzdenem érte. Szinte egyáltalán nem tartunk itthon gyógyszereket, ezért azt sem gondoltam volna, hogy majdnem egy órát fogok valaha sorban állni láz és fájdalomcsillapítóért. Biztos, ami biztos alapon mégis megvettem, bár elég valószínű, hogy bontatlanul, a szekrényben fog lejárni a szavatossága.

Mi volt a legkiborítóbb vagy legviccesebb dolog, ami megtörtént veled a jelenlegi helyzetben?

A legkiborítóbb számomra ebben a pár hétben, talán az emberek viselkedése volt, ami az óriási én központúságban nyilvánult meg. Sokan hihetetlenül türelmetlenek és önzőek egymással, holott ebben a helyzetben a lehető legnagyobb emberségre lenne szükség. Ezek az emberek nem is gondolják, hogy kereskedelmi dolgozóként, a nagy tömegek közepén mennyire rémisztő és elkeserítő ezt megtapasztalni. Szerencsére azért, ennek az ellenkezőjével is bőven találkozom ebben az időszakban, amit igazán örömteli dolog látni.
Vicces bolti történetekből egy regényt tudnék írni. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Erzsike és Katika – nevezzük most őket így – betartva az elvárásokat maszkban jönnek be a boltba, de amint összefutnak, abban a pillanatban a maszk funkciója feledésbe merül. Egy hirtelen mozdulattal ugyanis az állukra csapják a maszkot, nehogy valami félreértés vagy félrehallás legyen a helyi hírek megvitatása közben. A másik érdekes jelenet a vásárló esete volt, aki azt állította, hogy ő bármikor bejöhet, rá nem vonatkozik az időkorlát, ugyanis ő mind a két korosztályba bele tartozik.

Rádöbbentett e a mostani helyzet arra, hogy bizonyos dolgok amiket használtál, valójában szükségtelenek az életedhez. Mi élvez most prioritást, és hozott e valami új, eddig meg nem tapasztalt érzést, az életedbe ez a válság?

Bármennyit is gondolkozom, nem jut eszembe ilyen dolog. Azt hiszem semmilyen külsőségnek, vagy használati cikknek nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, ezért nem is tudom azt mondani, hogy szükségtelenül ragaszkodtam volna felesleges dolgokhoz. Elsőbbséget természetesen a szeretteim és a családom segítése, védelme élvez, és az is fontos, hogy minél több embernek mosolyt csaljak az arcára. Mivel nem vagyok félénk típus, és optimistának tartom magam, meglepő és új érzés volt számomra, hogy a veszélyhelyzet kihirdetése utáni napokban, eléggé be voltam rezelve. 

Nagy hiány volt az élesztő a boltokban. Ha te is többet vettél, valójában milyen ételhez használod? 

Van egyáltalán otthon élesztőd?

Lehet, hogy valaki számára ez furcsa, de nem vettem magamnak élesztőt és jelenleg sincs itthon.
Szeretek sütni, de a szabadidő hiánya miatt a gyorsabb recepteket részesítem előnyben.
Ennek ellenére örömmel töltött el, amikor egy kedves barátunknak sikerült beszereznem pár darabot, ezzel megmentve a családi otthon meghitt hangulatát és a háziasszony jó kedvét.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy kis élesztővel kipipálhatom a napi jó cselekedetemet!

Ki vagy mi hiányzik a legjobban most neked?

Az ölelés. A szüleim és a párom szülei, a család, a barátok, és a ránk jellemző olaszos hangulatú családi összejövetelek is nagyon hiányoznak. A testvérem is, aki a fodrászom is egyben iszonyúan hiányzik, és mivel nagyon társasági emberek vagyunk, a nagy baráti összejövetelek és a velük tervezett közös idei nyaralást is meg kell említenem a hiányzó dolgok soraiban.

Rengeteg internetes kezdeményezés indult mostanában, ami a közösségi kikapcsolódás élményének hiányát hivatott pótolni. Számtalan Facebook csoport és online összefogás is létrejött jött a mostani helyzet kapcsán. Több idő jut most az internetes terek böngészésére is. Te milyen kikapcsolódási formát részesítesz előnyben?

Szeretek kimozdulni a szabadba, sokszor kerékpározok, vagy csak kimegyek a tanyára napfürdőzni. Ha erre nincs lehetőség, akkor engem is be tud szippantani az internet világa. Örülök a sok-sok létrejött csoportnak, melynek tagjai nem sajnálják erejüket, idejüket és javaikat az emberek segítésének szolgálatába állítani. Én is és a barátaink, már korábban is szerveztünk kisebb gyűjtéseket, ezért büszkeséggel tölt el, hogy ebben a kis városban mennyi jó szándékú ember él. Remek dolog lenne, ha ezek a kezdeményezések valamilyen formában megmaradnának a járvány utáni életben is majd. Megragadva az alkalmat, ez úton is szeretném megköszönni az egyik ilyen csoportnak, a kis csapatomnak készített maszkokat! Szerintem nincs is annyi köszönöm, amit ezek az emberek megérdemelnek.

Észrevetted magadon, hogy sokkal jobban beosztod a dolgokat, vagy bízol abban, hogy nagyjából minden kapható lesz a boltokban, ezért nem változtatsz a szokásaidon egyelőre, és egyáltalán hogyan oldjátok meg a készlet feltöltést?

Sok mindenen nem kellett változtatnunk, mert eddig is igyekeztünk tudatosan több napra vásárolni. Kivéve akkor, amikor a szigorú matematikai egyenletek felhasználásával összeállított bevásárló listát otthon felejtem. Na, akkor szokott az én drágám engem tudatosan megdicsérni.
Nem érzem úgy, hogy változtatnunk kellene ezen, mert egyelőre nem tartunk attól, hogy esetleg nem jutunk majd hozzá a szükséges dolgokhoz.

Mit alkalmazol magadra és környezetedre nézve a vírus elleni védekezéshez ajánlottakból?

A kezdetektől fogva maszkot, kesztyűt viselek és kézfertőtlenítőt használok. Fontos most, hogy a környezetünkben lévő emberekre is vigyázzunk. A munkám miatt ezért fel sem merült, hogy ne figyeljek oda a lehető legjobban a védekezésre. Attól tartok, még fél évig klór szag fog áradni belőlem a sok takarítástól és fertőtlenítéstől. Természetesen a szülőkkel minimalizáltuk a találkozókat, most őket kell óvnunk a legjobban!
Szívszorongató érzés, amikor anyósom a nekünk szánt finomságot az ablakpárkányra teszi és az ablakból lesi, hogy mikor érkezünk, hogy ha csak távolról is, de pár szót válthassunk. Vagy amikor édesanyám teljes védelmi felszerelésben áll az erkélyünk alatt és azt mondja, csak látni akartalak.
Remélem, lassan vége lesz ennek az őrületnek, és akkor minden szerettem megölelgetem.