Riportalanyaink őszintén, néha humorral vagy szomorúsággal átszőve válaszolták meg a kérdéseket. Akadtak közülük olyanok is, akik a válaszaikban még az öniróniától sem tartózkodtak. Mindenki máshogy éli meg ezt a helyzetet, és ez így természetes. Mindannyian vigyázzunk egymásra! (Made in szerk.)    

Kata! Te hogyan tudtál alkalmazkodni a „maradj otthon” felhíváshoz? 

A helyi főiskola Tanulmányi Hivatalának munkatársaként, most otthoni munkavégzéssel dolgozom. A munkáltatóm biztosított számomra laptopot, ennek segítségével végzek adminisztrációs és ügyintézési feladatokat, és így tudjuk tartani a kapcsolatot hallgatókkal, kollégákkal, esetlegesen oktatókkal. Három kiskorú gyermekemmel vagyok itthon, 17, 14, és 9 évesek. A két nagyobbik online oktatás keretén belül végzi el az iskolai feladatait. Ők nagyjából önállóan elboldogulnak. Online órák vannak, bejelentkezések, dolgozatok, illetve kiadott, határidőre megoldandó feladatok. Olykor technikai segítségre szorulnak, amit vagy egymástól kapnak meg, vagy hozzám fordulnak a megoldásért, és természetesen kortársaikkal kommunikálva is „problémamegoldanak”. A legkisebb lányom feladatainak kiosztását én koordinálom. A korábban is használt internetes, szülői csoportokba érkeznek a leckék, ezt kell felügyelni, hogy elkészüljön, jó legyen, majd visszaküldeni a tanítóknak.

Szerencsére, hozzánk egészen közel lakik a 66 éves édesanyám Az ő szükségleteit is figyelembe véve szerveződnek a napjaim. Ő teljesen önellátó, egészséges, aktív. A legnagyobb nehézséget az jelenti számára a mostani helyzetben, hogy a lakásában kell tartózkodni, hiszen előtte aktívan élt, de a szabályokat betartja, és nem jár el sehova. Szabadidejét próbáltam azzal hasznossá tenni, szabásmintákat kerestem neki műtős sapkák varrásához, miután azt olvastam valahol, hogy az egyik segítő csoportban varrni tudó embereket kerestek. Úgy tűnik, mivel a műtőssapkákat ügyesen megvarrta, lesz folytatása ennek a hasznos és karitatív időtöltésnek.

Mi az az élelmiszer, amiből a szokásosnál is többet raktároztál el a háztartásban? 

A legkisebb gyermek cukorbeteg, így főként az ő számára szereztem be nagyobb mennyiségű – nem raklapnyi – speciálisabb élelmiszert. Szerencsére egyre többféle termék kapható speciális étrendűeknek, egyre több helyen, de csak szakaszosan. Mivel ezeknek a speciális termékeknek az ára elég magas, általában az akciókhoz, leárazásokhoz igazodva alakítjuk a bevásárlást, és értesítjük egymást, a hasonló sorsú szülőkkel. Most erre nem volt igazán idő, szükségszerű volt mindenből feltölteni a készletet, mert egy hét alatt teljesen „lerabolták” a cukormentes termékek polcait. Az élelmiszeren kívül kérdéses volt, hogy az inzulin ellátottság hogyan alakul majd a most kialakult válsághelyzetben. Szerencsére megnyugtattak minket, hogy hiány ebből nem lesz, így a szokásos havi adagot kellett csak beszerezni. Pár testápolási termékeket szereztem még be neki, ebből is van pár dolog, amire extrán szüksége van. Vitaminokat is valamivel többet vettem a megszokottnál, gyermekeim immunrendszerének támogatása miatt.  Egyebeket nem halmoztam fel. Nem vettem tíz kiló lisztet, nem vettem 100 db-os vécépapírt. Egy két és fél szobás panellakásban élünk négyen, nem is tudnék komfortos körülményeket megtartva felhalmozni óriási készleteket. Mélyhűtőm sincs, oda sem tudnék 30 kiló húst eltenni.  Egy karton tejet vettem még, de ez a szokásos mennyiség, valamint a háztartásban használt dolgokból vettem egy-két csomaggal többet, például rizs, olaj, tészta, reggeliző pelyhek, tisztítószerek.

Milyen dolgot vásároltál, amiről soha nem gondoltad volna, hogy valaha is szükségesnek fogod érezni a beszerzését?

Pont a veszélyhelyzet kihirdetésének kezdetén fogyott ki az elem az szappanadagolóból. Akkor vettem elő a tartalékként tárolt kézműves szappanokat, amiket korábban ajándékba kaptunk. A gyerekeknek nagyon tetszett, így amikor kezdetét vette a nagy fertőtlenítős őrület, nem kézfertőtlenítős folyadékot vettem, hanem teafás szappant. Teljes a szerelem iránta mindenki részéről.

Mi volt a legkiborítóbb, legképtelenebb vagy legviccesebb dolog, ami megtörtént veled a jelenlegi helyzetben?

A 17 éves nagylányom reakciójával nem tudtam az elején mit kezdeni. Totálisan kiborult, hogy be lesz zárva, sírt, dühös volt, lázongott. Az egész világra haragudott, bár részben jogosan. Elmarad az Erasmus programos spanyolországi utazása, elmarad a skóciai nyelvtábora, elmaradnak a balett versenyei, nem tudni, hogy az előrehozott érettségi hogy zajlik majd, és az augusztusi zenei fesztivál, amire jegye van, szintén lóg a levegőben. Próbáltam türelemmel kezelni, sokat magyaráztam, bíztattam, mindez persze totálisan nem érdekelte. Egy idő után hagytam, hogy csituljon önmagától. Mostanra már szerencsére egészen belesimult a helyzetbe. 

Észrevetted-e magadon, hogy sokkal jobban beosztod a dolgokat, vagy bízol abban, hogy nagyjából minden kapható lesz a boltokban, ezért nem változtatsz a szokásaidon egyelőre, és egyáltalán hogyan oldjátok meg a készlet feltöltést?

Megpróbálok csak 3-4 naponta elmenni otthonról. Eddig is beosztottam a dolgokat, de most jobban kombinálom az ételeket, amiket készítek, hogy ne kelljen minden nap főzőcskézni. A cukorbeteg gyermeknek amúgy is naponta hatszor kell ennie, így azzal próbálom kombinálni a többiek étkezését. Emellett bízom abban, hogy az üzletek ellátása folyamatos lesz, és véleményem szerint áremelkedésre is lehet majd számítani.

Van-e olyan dolog, ami ebben a helyzetben döbbentet rá arra, hogy valójában szükségtelen az életedhez. Mi élvez most prioritást, és hozott e valami új, eddig meg nem tapasztalt érzést, az életedbe ez a válság?

Nem voltak korábban sem extra vásárlásaim, ezek a szokásaim nem különösebben változtak.

Mi élvez most prioritást az életedben. Hozott e valami új, eddig meg nem tapasztalt szitut az életedbe ez a válság?

Prioritása főként a cukorbeteg gyereknek van. Azt vettem észre magamon, hogy ez a helyzet mennyire kihozta belőlünk a tudatosságot, elnyomva az ösztönöket. Én személy szerint úgy élem meg ezt, képletesen, mint amikor a karácsonyfadíszeket elrakom a dobozba. Csak úgy maradhatok higgadt, csak úgy végezhetem a feladataimat, vezethetem a háztartást, miközben a három gyermekemről is gondoskodok, ha a szokásosnál sokkal tudatosabban szervezem meg a napjaimat. A párom hiánya, a kávézások, a dolgok, amik most nincsenek és hiányoznak, most egy dobozban vannak. A tudatosság most számomra a túlélés záloga, és közben megtalálni a jelenben is a legszebb dolgokat, érzéseket.

Nagy hiány volt az élesztő a boltokban. Ha te is többet vettél, valójában milyen ételhez használod?  Van egyáltalán otthon élesztőd?

Nem vettem élesztőt. Se simát, se szárítottat. A kedvetekért most megnéztem, hogy van-e itthon. Jelentem! Három csomag szárított élesztőm van, bár most jut eszembe, hogy a szavatossági idejét meg sem néztem, szóval lehet, hogy még sincs élesztőm.

Ki vagy mi hiányzik a legjobban most neked?

Párom nagyon! Barátnők, kávézás, spinning, jóga, olvasás, koncertek, szauna, továbbisvanmodjammég ?!

Rengeteg internetes kezdeményezés indult mostanában, ami a közösségi kikapcsolódás élményének hiányát hivatott pótolni. Számtalan facebook csoport és online összefogás is létrejött jött a mostani helyzet kapcsán. Több idő jut most az internetes terek böngészésére is. Te milyen kikapcsolódási formát részesítesz előnyben?

Hajnalban jógázom, amikor még nem kelt fel senki. Ezt főként a rendszeres mozgás miatt teszem. Ez most az énidőm. Csatlakoztam facebookos segítő csoporthoz, annak működését figyelem, ha tudok, részt veszek segítő folyamatokban. Ha ezek után marad időm még, akkor egy népszerű video portál tartalmaiból, több száz megnézésre váró videó van a könyvtáramban.

Mit alkalmazol magadra és környezetedre nézve a vírus elleni védekezéshez ajánlottakból?

Alapjában véve nem vagyok extra bacilusvadász, vagy túlzóan tisztaságmániás, de ez most egy más helyzet. Használok maszkot és kesztyűt, ha elmegyek itthonról, főként, ha zárt helyre kell bemenni. A cukorbeteg gyermekem veszélyeztetett csoportba tartozik, így miatta ez főként szükséges. Használok fertőtlenítőt is, és mindig tartok magamnál is azokra az esetekre, amikor ki kell mennem a lakásból.

Köszönjük Kata, hogy megosztottad velünk a gondolataidat! Vigyázzatok magatokra!

A rovat folytatódik Nagy Anitával és Németh Judit nyugalmazott könyvtárigazgatóval. Anita, saját cégeinek irányítása mellett, egy több mint 3.000 taggal rendelkező internetes csoport vezetőjeként, most adománygyűjtéseket is szervez. Judit elégedett a veszélyhelyzeti intézkedésekkel országosan, és helyi szinten is.