Ki ne ismerné Rudán Joe-t, aki egykor szinte haza járt Szekszárdra, és manapság is gyakorta ad koncerteket a városunkban zenekaraival. Szinte lehetetlen felsorolni életművének minden állomását. Pokolgép, Coda, P-Mobil, Rudán Joe Band, Mobilmánia, Dinamit, Atilla Fiai Társulat. Talán a közönségének nagy része főként ezekhez a zenekarokhoz köti Joe énekesi pályafutását. Közel 40 éve áll már a színpadon, és ezt a gazdag, fordulatokkal teli életútját meséli majd el készülő életrajzi könyvében, melyben fejezetet kap az egykori legendás Csörge-tói Rockmaraton is. A múlt szombati szekszárdi fellépése előtt ültünk le beszélgetni Rudán Joe-val.

Adódik a kérdés, mikor jelenik meg a könyv?

A kézirat majdnem teljesen kész. Szentesi Zöldi László íróval dolgozunk azon, hogy a legjobb sztorik kerüljenek bele a könyvbe. Gyakran ülünk le Laci barátommal, és feljegyezzük a legérdekesebb történeteket. Nagy segítségemre voltak az 1977 óta őrzött naptáraim, noteszeim, régen ezekbe írtam, hogy hol léptünk fel, kivel, és mennyiért. (Nevet.) Ha minden jól megy, decemberben megjelenik a könyv. Nem szeretném elkapkodni, sok mindent átéltem, sajnálnám, ha fontos történések, személyek kimaradnának a kötetből.

A noteszeidbe a Csörge-tó is biztosan be volt vésve. Egykori szervezőtársként mit szólsz ahhoz, hogy az őszi kampányban felmerült egy ígéret, „Lesz Csörge!” A napokban viszont arról olvashattunk, hogy bizonytalanná vált jó pár, régi hagyományokkal bíró városi rendezvény sorsa.

Nézd! Nem tudom, hogy jelenleg mi a helyzet a tó területén. Arra emlékszem, hogy az elkerítéssel például nagyon meggyűlt a bajunk anno. Mindenképpen tereprendezésre van szükség, ha az akkori állapotok állnak fel most is. Ha engem megkérdezne valaki, biztosan az alapokról kezdenék. Először egy- két napos rendezvényben gondolkodnék, egy-egy húzó névvel, aztán a lehetőségeket felmérve építkeznék.

Van erre igény szerinted, a mostanában egyre nagyobb méreteket öltő fesztiválok palettáján?

Nyilván más a helyzet, mint harminc évvel ezelőtt, de én örülök minden ilyen irányú kezdeményezésnek. Egy komoly fejlesztés viszont elkerülhetetlen. A helyszín jó lehet arra, hogy kezdetben akár ingyenes programokat szervezzenek oda, de erre valószínűleg komoly anyagi forrásokat kell áldozni.

Beszéljünk másról is! A turné buszotok nagyon vagány! Tényleg te újítottad fel saját kezűleg?

Köszi, igen! Ez egy régi szerelem. Már az ős Coda zenekarral is egy ilyen Ford Transittal róttuk az utakat. A Rudán Joe Band megalakulásakor pedig a fejembe vettem, hogy veszek egy ugyanolyan buszt. Azóta már több oldtimer autó is bekerült a gyűjteményembe, sokszor több évig húzódó, kalandos alkatrészbeszerzésekkel, bütyköléssel. Gyerekkorom kedvence volt a Ford Capri matchbox, narancssárga színű volt fekete motorháztetővel. A Felvidéki koncerteket Euro-ban fizetik ki, ezt tettem félre, és egy holland sráctól végül sikerült is megszerezni az álomautót.

Turné busz (kép forrás: Facebook)

Kendőzetlenül beszélsz arról, hogy egy orvosi tanácsot megfogadva letetted a poharat.

Igen, erről is lesz szó a könyvben, hisz az életemhez ez az időszak is hozzátartozik. Jó és rossz is. Pár éve a panaszaim miatt kórházba kerültem. Soha nem felejtem el, amit a doki mondott a kórházban. Ha fél órával később érek be, nem biztos, hogy mi most itt beszélgetünk. Szerencsére túl vagyunk ezen. A legfontosabb most az életemben, a két csodálatos kislányom és a feleségem. Ma már abban a korszakban vagyok, hogy nem kell futnom egy-egy megkeresés után, persze nagyon sok helyen játszunk, sok helyre hívnak. Tavaly kiadtunk egy albumot is, és második alkalommal sikerült megrendezni a Pécsi Kodály Központban adott nagykoncertemet. Nem unatkozom.

Joe! További sikereket kívánunk, és várjuk a könyved megjelenését! Reméljük, hamarosan viszontlátunk egy szekszárdi fesztiválon!

Úgy legyen!

Borítókép: Bezdán Katalin