Kicsit utána néztem a neten, vajon mit is jelent a kendó, főleg azért, mert éppen hívni akartam a szekszárdi – bár jelenleg a fővárosban élő – Egle Lucát. Luca ugyanis bajnok. Így kötelességemnek éreztem, hogy kissé kutakodjak a beszélgetés témájáról.
– Mesélj nekem a versenyről?
– Ez volt a harmincötödik országos egyéni kendó bajnokság – meséli Luca – nekem ez volt a harmadik országos egyéni bajnokság, amin részt vettem. Tavalyelőtt a második voltam, utána a harmadik helyen végeztem. Most az első lettem, ez még hiányzott.
A csupa mosoly fiatal lány azt is elmesélte, hogy míg tavaly és az előtt csupán hat – nyolc induló volt, addig idén tizenketten szálltak versenybe. Korosztályt illetően pedig voltak nála sokkal fiatalabbak, de nála idősebbek is.
– A végére nagyon elfáradtam…
– Máshogy készültél idén, hiszen már volt tapasztalatod az elmúlt évekről?
– Számítottam rá, hogy sokan leszünk, s hogy így nagyobb kihívás lesz. Tudatosabban készültem. Bár az őszi szünetben nem volt edzés és betegeskedtem is. Izgultam, de végül nem volt probléma a kihagyás.
Luca tapasztalatszerzés miatt felkeresett több budapesti klubot, hogy számára ismeretlenekkel küzdjön.
– Ez a gyakorlás nagyon sokat segített. Úgy nagyon nehéz felállni valakivel szemben, akit nem ismersz, hogy milyen a stílusa – mondja.
– A Te stílusod milyen?
– Ez egy nagyon jó kérdés – feleli egy pillanatnyi hallgatás után – , még nincs kialakult stílusom. Ez nagyon sokára alakul ki. Hosszú idő munkája, mire elmondhatja valaki magáról, hogy van stílusa. Ez pillanat és ellenfél függő is. Mert szinte mindenkivel szemben máshogy vívunk. Ez is a lényege, hogy tudjunk változtatni. Fontos a reagálás, s hogy ne csak fizikailag, hanem mentálisan győzd le a másikat.
Egle Luca edzői Váradi-Szitha Ábel és Váradi-Szitha Marina (Hara Kendo Klub).
Megállás nincs, hiszen februárban a tervek szerint Franciaországba utaznak, egy nagy nemzetközi versenyre, melyen részt vesz a Japán Válogatott is.
Luca egy örökvidám, mosolygós arcú, törékeny ifjú hölgy és BAJNOK. Így, csupa nagy betűvel…
Szél Móni
Nincs hozzászólási lehetőség a bejegyzésnél.