A futás szerelmeseit, a teljesítmények tisztelőit hívták Szekszárdon randevúra. Mert ugye a kettő, nem mindig ugyanaz. Van úgy, hogy valaki nem sportol, vagy csupán csak sportolgat, de mélyen tiszteleg azok előtt, akik  emberfelettit vittek végbe. 

„Futásról, a kezdetekről, a verseny emlékeiről és személyes tapasztalatokról beszélgetünk Taksonyi Szilárd szekszárdi teljesítővel és Bódis Tamással a Spartathlon idei magyar győztesével!”- invitált a szervező – házigazda Márkus István „Öcsi”.

Nem ígérek sportlexikoni felsorolást, távokat és időket egyik sportoló esetében sem. Azt gondolom, erről sokat tudhat már az olvasó. De fontos tudni a teljesítmény mögötti embert, az alázatot, a szerénységet.

Szilárd pályafutása nem a futással kezdődött, de a sport mindig is része volt az életének. Kerékpáros múltja van.

– Nem vagyok egy szereplő típus – kezdte a beszélgetést – az aktív sportot a húszas éveim elején adtam fel. Kiugró eredményeim nem voltak. 

Ezt mondta ő, majd Öcsi kontrázott: már hogyha nem nevezhető kiugrónak egy korosztályos világbajnokságon való részvétel Moszkvában, akkor valóban nem voltak sikerei. Igazi vízhordó, igazi csapatember volt, aki korán megmutatta szorgalmát – mondta róla Steig Csaba. 

Tomi azt mondja magáról, amolyan vitaminbomba kissrác volt, inkább erősítette a ducik táborát. Ennek ellenére mindig jelentkezett az atlétika versenyekre. Focizott is. 

Szilárdnál tíz év kihagyás után jöttek a plusz kilók és egy baráti invitálás. Ekkor kezdődött a futás. Másik szerelme a jégkorong, amit kiegészítő sportként űz. Az idei versenyen 377-en álltak rajthoz (Spartathlon),  a szekszárdi sportoló, összetettben a 77. helyet szerezte meg. 

Tomi élete a katonaság felé vette az irányt, ott már rótta a 400-as köröket. Majd egy afganisztáni misszió után kamionos lett, de ráébredt arra, hogy itthon elfelejtik, elkopnak a kapcsolatok, a barátok. Váltott. 

Eltérő indulás, eltérő edzések, edzővel és a nélkül pusztán belső megérzésből… Mindketten a maximumra törekednek és mindketten megjárták már futás alatt a poklot. 

„A sport meghatározott célú mindennapos tevékenység, a mindennapoktól különböző környezetben; célja a testedzés, versenyzés, a szórakozás, eredmény elérése, a képességek fejlesztése.” – mondhatni ez a sport amolyan hivatalos verziója. Papíron. Leírva. De ennél jóval több… életforma, érzés, élet.

Szél Móni